A preeclampsia, azaz a terhesség alatti magas vérnyomás gyakran előfordul – különösen, ha a kismama egyébként is magas vérnyomás betegségben szenved. A gyógyulás kulcsa a stressz kerülése. Ha azonban pihenés hatására sem következik be javulás, netán súlyosbodik a helyzet, akkor az orvosok császármetszést szoktak javasolni.
A magas vérnyomás nem szokatlan jelenség várandósság idején. Ennek ellenére nem tudni, miért szenvednek tőle egyes kismamák, míg mások nem. Vannak szakértők, akik szerint a méhlepény kialakulása során lép fel rendellenesség, ám ez nem bizonyított tény.
Preeclampsia esetén a várandós nő szervezete tulajdonképpen negatívan reagál a terhességre – hasonlóan egy mérgezés ellenreakciójához. A kismama ilyenkor a következő tüneteket tapasztalhatja:
• Protein a vizeletben
• Magas vérnyomás
• Ödéma
• Jelentős súlygyarapodás rövid idő alatt
• Fejfájás
• Homályos látás
A probléma hatással van a magzatra is: a véráramlás korlátozott, ami akadályozza a baba oxigén- és tápanyagellátását.
Veszélyben a baba fejlődése
Az első lépés a gyógyulás felé, ha a kismama nyugalomra törekszik, és igyekszik a lehető legnagyobb mértékben távol tartani magát a stresszes helyzetektől. Ezáltal ugyanis a méhlepénybe történő véráramlás felélénkül. Ha ez nem segít és a helyzet rosszabbodik, a betegség sajnos lelassíthatja a baba növekedését. A kismama szervezetére gyakorolt hatás akár életveszélyes is lehet, ezért óvintézkedésként a magas vérnyomás betegségben szenvedő kismamákat rendszerint kórházba utalják, ahol a mamát és a babát is állandó megfigyelés alatt tartják.
Szülés után
Ha a preeclampsia komollyá válik, akkor a szülés megindítása vagy a császásmetszés is szóba kerülhet.
A kisbaba megszületése után az anyuka vérnyomása és vizeletképe normalizálódik, az ödéma pedig elmúlik. Ennek ellenére a vérnyomást rendszeresen ellenőrizni kell: egészen addig, amíg meg nem bizonyosodik róla az orvos, hogy stabilizálódott a kismama állapota.